„U” alakú átlátszó csőben sötét színű golyót helyeznek el, melyet folyadék vesz körül.
A csúszásjelző rendszerint a repülőgép hossztengelyén helyezkedik el a középvonalhoz legközelebb, amennyiben a pilóta a gép középvonalán ül (pl vitorlázógépeken). Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a műszerfal közepén kell keresni, de természetesen a tengelyvonaltól távolabb elhelyezett csúszásjelző is megfelelően működik, a lényeg, hogy vízszintes helyzetbe legyen beépítve a repülőgépünkbe.
Egyszerűbbnek tűnik a többi szintén egyszerű műszerhez képest, de funkcióját tekintve talán még értékesebb információval szolgál, mint mondjuk a magasságmérő vagy variométer.
Ennek oka abban rejlik, hogy VFR repülés esetén, (amikor folyamatosan látjuk a földet magunk alatt, hiszen felhőzet nem takarja) a magasságot kis gyakorlattal már meg tudjuk nagyjából állapítani. Azt azonban, hogy fordulás közben csúszik-e a repülőgépünk a levegőben vagy sem, már sokkal nehezebb érzékelni. A helyesen kivitelezett fordulóra pedig nagy szükség van és ezt segíti a csúszásjelző.
A repülőgép hibásan végrehajtott fordulóban kifelé vagy befelé tud csúszni. Kifelé csúszásnak az hívjuk amikor a fordulóban lévő repülőgép külső szárnya irányába is elindul a repülőgép. Befelé csúszás pedig az, amikor a fordulás felé eső szárny felé kezd elindulni a repülőgép.
Ha kifelé csúszik, akkor annak sebességvesztés lesz az eredménye, mely áteséshez és dugóhúzóhoz vezethet.
Ha befelé csúszik, akkor sebességnövekedés jön ugyan létre, de alacsony magasságon viszont a repülőgép még közelebb kerül a földhöz és ezáltal fennáll a szárny elakadásának veszélye.
A forduló akkor megfelelő, ha az „U” alakú csőben a golyó középen marad végig.
Ha a golyó a forduló középpontja felé (befelé) tér ki akkor a repülőgépünk befelé csúszik. Ez azért van mert a fordulóhoz kevés „lábat tettünk”, kevesebbet léptünk az oldalkormányra mint amennyit csűrtünk a csűrőkormánnyal, ezáltal nem keletkezett elég centrifugális erő. Ez olyan mintha csak repülés közben megdöntenénk a gépünket valamelyik irányba és úgy repülnénk tovább. Hát nem csak a csúszásjelzőben lévő golyó rendeződne a lógó szárny irányába, hanem mi is odacsúsznánk az ülésben.
Befele csúszás megszüntetése:
Általános szabályként elmondható, hogy azzal a lábbal lépjünk egy kicsit nagyobbat amelyik irányba kitért a golyó (repülős nyelven mondva: lépjünk rá a golyóra). Ebben az esetben a forduló középpontjához közelebb eső lábbal kell nagyobbat lépni.
A másik lehetőség, hogy a csűrővel veszünk egy kissé vissza a bedöntési szögből. Ekkor ugyan visszaáll a golyó középhelyzetbe, de a forduló sugara is megnő, lassabban fejezzük be a fordulást.
Ha a golyó forduló közben a középponthoz képest kifelé tér ki, akkor az azt mutatja hogy túl sokat használjuk az oldalkormányt, vagy nem eléggé döntöttük meg a repülőgépet.
Kifele csúszás megszüntetése:
Az előzőeket alapul véve itt is „rá kell lépni” a golyóra, ami azt jelenti hogy a forduló középpontjától távolabb eső lábbal lépünk egy kicsit nagyobbat. A másik lehetőség hogy csűrőkormánnyal visszahúzzuk a golyót középhelyzetbe úgy, hogy a fordulás irányába döntjük még jobban a repülőgépet.
A műszerben lévő folyadék ligroin vagy kerozin.
Ha a repülőgép balra csúszik akkor ezt látjuk:
Megszüntetése: bal lábban „rálépünk” a golyóra vagy a botkormánnyal jobbra csűrve „behúzzuk” közép helyzetbe a golyót.
Ha a repülőgép jobbra csúszik akkor ezt látjuk:
Megszüntetése: Jobb lábbal „rálépünk” a golyóra vagy a botkormánnyal balra csűrve „behúzzuk” középhelyzetbe a golyót.
Megosztás a Facebook-on